A ragasztott gerendák tulajdonságairól
A ragasztott gerendák tulajdonságai és gyártásra vonatkozó szabványai
Mi az a ragasztott gerenda?
A ragasztott gerenda hossztoldott lamellákból rétegesen összeragasztott fa tartógerenda. A lamellákból a gyártás során kiejtik a különböző, szabvány által nem tolerált fahibákat és ékcsapos hossztoldással végtelenítik a szálakat, amik ezután szilárdsági osztályozáson esnek át. Ezekből az osztályozott lamellákból készül az a ragasztott tartó, amit különböző nyelvterületeken Glulam, BrettSchichtHolz vagy rétegelt-ragasztott gerenda néven ismerünk.
Magyarországon az MSZ EN 14080:2013 Faszerkezetek. Rétegelt-ragasztott fa és ragasztott tömör fa. Követelmények c. szabvány ad iránymutatást a gyártáshoz, a minőségbiztosításhoz és ez határozza meg az elvárt műszaki paramétereket is.
A különböző szilárdsági osztályok értékeit és a származási hely szerinti besorolást az MSZ EN 338:2016 Szerkezeti fa. Szilárdsági osztályok és az MSZ EN 1912:2012 Szerkezeti fa. Szilárdsági osztályok. A vizuális szilárdsági osztályok és a fafajok kapcsolata c. szabványok határozzák meg.
Az ékcsapos hossztoldás elvárt követelményeit az MSZ EN 15497:2014 Ékcsapos toldású szerkezeti tömör fa. Teljesítménykövetelmények és a gyártás alapkövetelményei c. szabvány írja le.
Mit jelent a ragasztott gerenda szilárdsági osztályának jelölése?
A ragasztott termékek szilárdsági osztályának jelölése nagyban hasonlít a fűrészáruknál megszokott jelöléshez. (C18, C24, stb. = fenyő/mérsékelt övi lágy lombosok; D30, D40, stb. = kemény lombosok, egzóták; GL24h, GL30c, stb. = rétegragasztott termékek)
Vegyük a legáltalánosabb példát:
- GL = a rétegragasztást mutatja (Glued – Laminated)
- 24 = hajlítószilárdsági értéket mutat (N/mm2)
- h = a lamellák minőségét jelöli (h: homogén; c: kombinált)
A "h" jelölés azt jelenti, hogy az anyag homogén lamella felépítésű, míg a "c" jelölés kombinált felépítést jelent. A kombinált gerendák középső rétegeiben előforduló fahibákkal engedékenyebb a szabvány. Ez azt is jelenti, hogy a "c" jelölésű gerendák egyes statikai értékei eltérőek a "h" jelölésűektől. A rugalmassági modulus és a rostokra merőleges irányú húzó- és nyomószilárdsági értékek valamelyest alacsonyabbak a kombinált lamellafelépítés esetén.
Hogyan kell összeforgatni a lamellákat?
Fontos különbséget tenni a ragasztott anyagok felhasználási területei között. Ilyenkor a legfontosabb kérdés, hogy az anyag kap-e tartószerkezeti szerepet vagy sem. Ha esztétikai (pl. konyhapult, nyílászárók) vagy tartószerkezeti (RR tartó) céllal készítünk ragasztott terméket, akkor a hossztoldás, a ragasztási technika és az évgyűrűk forgatási iránya is merőben eltérő. Gondoljunk csak bele, egy ragasztott tartószerkezeti gerendánál a teherbírást nem csak a faanyagnak, hanem a ragasztónak is bírnia szükséges!
Mindig akad azonban olyan ezermester, aki jobban tudja, mint a szabvány. Általában a megmondóemberek az asztalosiparban beléjük vert szabályokra hivatkoznak: gesztet geszthez, szíjácsot szíjácshoz ragasztunk, mert a beragasztott tábla ekkor a leginkább mérettartó, így teknősödik a legkevésbé. Ez egy nem tartószerkezeti célú táblásított anyagnál valóban így is helyes, de vajon igaz-e a tartószerkezeti gerendákra is? A kérdésre egyértelmű választ ad a szabvány:
- a) a lamellák bél felőli oldala egy irányba néz, míg a két külső lamella bél felőli oldala kifelé fordul (a tartósabb geszt rész kerül a külső oldalra);
- b) az 1-2. felhasználási osztályban az összes lamella bél felőli oldala egy irányba nézhet (beltéri használat esetén vagy tető alatt, védve az időjárástól).
Aki kizárólag a wikipédiáról tájékozódik szakmai könyvek és szabványok helyett, még az is meggyőződhet a fenti információkról.
Forrás: Wikipédia
Milyen műszaki paraméterekkel rendelkezik a rétegelt-ragasztott gerenda?
A lamellákat műszárítással 12±2% nedvességtartalomra szárítják. A ragasztást mindig kültéri, vízálló ragasztóval szükséges végezni, hogy az időjárás miatt ne történhessen rétegelválás. A ragasztási fuga vastagsága ragasztófajtától függően van meghatározva. Általában melamin alapú ragasztóanyagot használnak a gyárak.
A szilárdsági osztályozás általában GL24h és GL30h osztályok közé esik. Természetesen létezik magasabb osztályba sorolt gerenda is (GL32h, GL36h, stb.), de a piacon ezek elvétve találhatóak meg, gyakran csak egyedi megrendelésre készülnek.
A mérettartás kiemelkedően fontos szempont egy ragasztott tartó esetében. A gyártók a szabvány szerint ±2 mm toleranciával dolgoznak (40 cm magasságtól ez az érték ±0,5%).
A ragasztott anyagoknál mindig különös figyelmet szükséges fordítani a hossztoldások helyére. Ezek a toldási pontok egy rétegelt termék esetében statikai megfontolásból sohasem kerülhetnek egymás fölé. A szabvány a göcsök pozícióját, fajtáját, mennyiségét és méretét is szigorúan szabályozza a hossztoldások környékén.
Milyen fahibákat említ a szabvány?
A vizuális osztályozáshoz a DIN4074-1 szabvány ad részletes útmutatást. A szilárdsági értékeket leginkább a göcsök, gyantatáskák, kéregbenövések, repedések és az anyag ferdeszálúsága, évgyűrűszélessége, valamint görbesége befolyásolja.
Mivel az alapanyag szilárdsági minősítése és az előforduló fahibák fajtájának, méretének és pozíciójának meghatározása igen szigorú, nagyüzemi körülmények között történik, ezért bátran kijelenthetjük, hogy a "mindent beleragasztanak, hulladékot adnak el aranyárban" tévhit sem állja meg a helyét.
Miben jobb a rétegelt-ragasztott gerenda, mint az építő minőségű fűrészáru?
A ragasztott gerenda alapanyaga szigorú előírások mentén kerül feldolgozásra. A lamellák szárítottak, szilárdsági minősítést kapnak és a statikailag problémás fahibák kiejtésre kerülnek. Ezzel szemben a fűrészáru a jelenlegi piacon szinte kivétel nélkül frissvágású és magasabb nedvességtartalmú, ami miatt beépítés után alakváltozással (beszáradás, zsugorodás) és repedésekkel szükséges számolni. A természetes fahibák jelenléte miatt sokkal heterogénebb az anyag. Összességében tehát kijelenthető, hogy a ragasztott gerenda sokkal megbízhatóbb, homogénebb anyag, mint az egyszerű fűrészáru, könnyebb vele a tervezés és a kivitelezés is.
